Teknősös paludáriumunk egyik látványeleme a mohafal lesz, ha összejön - gondoltuk. Bár tapasztalatunk nem volt, lelkesedésünk annál több, így nekiláttunk. Mivel mohafalat zárt, páradús terráriumokban, viváriumokban szoktak tartani, nem volt egyszerű a feladat. A megfelelő vízellátás biztosítása érdekében többféle öntözőrendszert építettünk ki, hogy a moha fejlődését figyelembe véve szükség szerint tudjuk változtatni a vízellátás mennyiségét és módját. Hetekig tartó kutatás után az egyik megoldásként vízbe lógatott tojásrácsra feszített hygrolon szövet mellett döntöttünk, mivel az képes kb. 35 cm magasra felszívni a vizet, így folyamatosan nedves tud maradni a teljes felülete.

A hygrolon szövetre aprítás, felvizezés után jávai mohát kentük fel. Később, a fal üresen maradt felére karácsony moha került abból a megfontolásból, hogy ha az egyik fajta esetleg nem érzi jól magát, még lesz esély a másikkal megtartani mohás elképzelésünket.

karácsony moha

jávai moha

Indulás után pár héttel, sor került a párásító rendszer telepítésére. Ami a mohafal fő vízforrása lett. Enélkül nagyon hamar, már 1-2 mm hosszban elkezdett kiszáradni.

Nagy kérdés volt, hogy milyen időközönként, mekkora vízmennyiségre van szükség ahhoz, hogy ne száradjanak ki a mohák, vagy ne rohadjon be a gyökérzetük, és emellett még értékelhető növekedést is mutassanak. 

A párásító rendszer mellett a moha vízellátásához esőztető is ki lett alakítva. Ez a melegítőlámpa közelsége miatt rozsdamentes csőből készült, ami 20 mm-enként lett kifúrva, majd a mohafal fölé akasztva. Működtetésére másodperc alapú időzítőre volt szükség, mert 1 percnyi esőztetés túlságosan eláztatta a falat. Az egyik kísérletezéskor, már a szárazföldi kiskert építését követően, az esőztető öntözés nappali időszakban folyamatosra lett állítva, és ezt a karácsony moha nem viselte jól, elfeketedett az alja. Ezeket a részeket le kellett szedni a falról. 

A jávai mohát kevésbé zavarta a változás, így eldőlt, hogy ezt tartjuk meg a továbbiakban. Kis kísérletezés után kiderült, hogy napi négyszer 15 másodperc öntözés bőségesen elegendő. Időközben Luluka is megérkezett.

Hetek alatt csak minimális változás történt, így minden módosításkor hónapokat kellett várni, hogy lássuk, jó irányban haladunk-e. Rengeteg átalakulás történt, sok mindent kipróbáltunk. Nemcsak a vízellátás, hanem a felkent moha optimális mennyisége és nedvessége is meghatározó volt. Kb. 3 évbe telt, mire megtudtuk, hogy mire van szüksége a nyitott paludáriumunkban tartott mohánknak ahhoz, hogy a lehető leghosszabb ideig lehessen a nappali dísze.

Nagyjából 1 év alatt nő olyan hosszúra, amikor már a tér nyitottságából kifolyólag képtelenség ellátni annyi párával, ami életben tudja tartani az elemi szálak végeit is. Ezt a méretet elérve a legjobb megoldásnak az bizonyult, hogy a mohát leszedjük teljes vastagságban a szövetről, a gyökérzetéből kimossuk a növekedésből hátramaradt humusztartalmat, majd felaprítjuk, és újrakenjük.

A megújulás, vagyis mire újra egybefüggő, tömör, zöld mohafelületet mutat falunk, legalább 3-4 hónapig tart. 

Instagram: lulu_clemmysguttata